Azaz a magyarul talán leginkább káposztáspalacsintáspizza száritottalgás halbőrös barnaszószos majonézes öntettel.

Az elkészítése nem nagy ördöngösség, és ráadásul hamar el is készíthető. És én nagyon szeretem!

Egy palacsintatésztaszerű cuccba kell beleforgatni a felszelt káposztát, majd egy kilapított izét csinálni belőle. Mielőtt ezt kisütné az ember, előbb a húst kell előkészíteni. Itt lehet kapni ilyen hypervékonyra szeletelt húst. Na most ez azért van, mert egy csomó Japán kaja olyan, hogy van egy valami szósz vagy egy forró lé, és abba csak hirtelenjében belemártod azt a vékonyka húst és az egyből megfől és egyből fogyasztásra alkalmas. Na szóval ezért!

Megsütöd a húst, félreteszed, és a húsból kisült zsíron megsülhet a tészta.

Mindkét felét jól át kell sütni és kész is.

Akkor így néz ki a dolog:

 

Aztán jöhet rá az Okonomiyaki szósz. Ez ha nincs éppen kéznél, akkor Worcester, ketchup, és szójaszószból is kikeverhető.

 

Aztán megszórjuk szárított norival (algával).

 

 

Az egészre jöhet egy kis majonéz.

 

Aztán jöhet a várva várt halbőr. Akkor tisztázzuk is, hogy mi az amit mindig csak halbőrként emlegetünk. Hanakatsuo a japán neve amit a bonito nevű halból készítenek. Kiszárítják a halat, fermentálják és megfüstölik. Ezek után ez úgy néz ki, mint egy hal aki kővé dermedt. Iszonyat kemény így könnyen lehet gyalulni. Na és ez lesz a mi finom kis halbőrként emlegetett cuccosunk.

Amik a meleg hatására pillekönnyűségük miatt csak úgy táncolnak az okonomink tetején. Marha jól néz ki. Mint ha élne a kompozíciónk! :-)

 Ja és John Lennon - Shaved fish című számát is a halbőr inspirálta! Na erre varrjál gombot!

És így néz ki evés előtti állapotban. Lehet pálcával, lehet késsel- villával. Talán úgy könnyebb!

Ugye milyen guszta?!

 

 

 

Ez pedig a vacsoránk volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Egy kis rizs (mert ugye az minden normális háztartásban mindig fellelhető a rizsfőzőben, állandóan elfogyasztásra készen, megfelelő hőfokon tartva - a szerk.), amire füstölt halbőrt, szezámmaggal, meg valami egyéb összetevővel szórtunk be. Ezt az elegyet amúgy a boltban készen lehet kapni. Ezer féle ilyen ízesítő van. Mert ugye a rizs magában annyira nem hívogató...

Ja és még valami!

Szerettem volna valami kis erős dolgot venni, amit az ételekhez rakok, mert ugye itt nem lehet erős Pistát maximum erős takeshit kapni, de azt sem találtam sehol. Szóval egyik boltkörútunk során lettem figyelmes erre a Habanero szószra. Rá volt írva hogy "One drop does it!" azaz 1 csepp is elég belőle, mert az is megteszi a hatását! Na persze...majd én azt tudom!

Chilis bab volt a kaja. Jól meglocsoltam velem!

És miután az első kanállal a számba vettem, azonnal az elején lévő felirat villant be, az a bizonyos ONE DROP DOES IT...és miközben ezt a processt futtattam a kis agyamban, közben nyeltem a lángokat és vízzel próbáltam eloltani a számban keletkezett poklot.

Már nyúltam a telefonhoz, hogy hívjam a tűzoltókat...de aztán ezt az ötletet elvetettem.

A kaja végéig lángolt a szám!

Ebben az ördög lakik. Vagy talán ő az maga!

Azóta eltelt egy-két nap és mondhatni kezdem megszeretni. Tudjuk hány lépést tartsunk egymással szemben. Mindig meghajlok előtte mielőtt kibontom.

Ő az!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://japppan.blog.hu/api/trackback/id/tr59839474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

briell 2009.04.24. 21:42:48

Mostmár tudjuk,hogy van ilyen japán étel is.^^
süti beállítások módosítása