Miután kialudtam a megérdemelt 12 órámat, felnyitottam a szemeimet, aztán még 2 órát fetrengtem, mert nagyon nem ment a felkelés.

Ennek ellenére úgy néz ki, hogy sokkal könyebben megy az átállás. Más az amikor az ember már nem egy totál ismeretlen helyre (a világ másik végén,  nem egy 2 fokos lakásba, nem éhesen, ráadásul úgy, hogy azt sem tudja mit tud enni), érkezik, hanem már mindezek ellentetjébe. Szóval így más a helyzet. Nagyon! Ma így már mondhatni egész fittül éreztem magam. A holnapra azért még kiváncsi vagyok!

Szóval a feltápászkodásom után ebédeltünk...hááát ez nem az az ebéd volt ami után minden nap szívesen kapnék. Padlizsánlecsónak is nevezhetném a dolgot, de nem teszem. Szóval erről ennyit! :-)

Kaja után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a DÁNTÁNBA (ejtsd: downtown - a szerk.).

És itt jön kedvenc Beni bácsink örök slágere, a felejthetetlen strófa miszerint, Csúcsforgalomban utazni jó... Na de nem is a folytatása miatt, hanem mert ámulhatsz-bámulhatsz, hogy ezek az emberkék mennyire botrányosan néznek ki. Lehet mindenkit kritizálni ezerrel! És mint azt tudjuk, az valami csodás dolog :-P Ennyi förtelmes ruhát egy helyen, ennyi csámpás lábbal, és égbemeredő frizurával párosítva nem sok helyen lát az ember. Szóval vicces. Bár nem annyira mint kedves "bokszoló" kollégám belépőkártyáján lévő képe :-D

Miután leszálltunk a vonatról utána jött csak a még inkább zsufi. Hihetetlen embertömeg képes itt előfordulni. De ez a jó ebben. Itt nem attól kell tartanod, hogy éppen ki fogja a táskádat kirámolni, hanem inkább attól, hogy nehogy képen röhögd az épp feléd tartó anime hős imitátort :-) Végigmentünk a város fedett sétálóutcáján, ahol kb 4365 bolt van, és ennek hatványa emberből. Nézelődtünk, hogy miket ne vegyünk. Itt a Patek Philippe-től kezdve a 100Yenes boltig minden fellelhető. Majd bementünk egy nagy 5 szintes üvegépületbe, amit Mediatheque-nak hívtak. Itt volt egy könyvtár, illetve egy nagy tér ahol az éppen aktuális mindenféle újságot tudod elolvasni. Ha nem akarod a 2000 ft-os Elektronika amatőröknek legfrissebb számát megvenni, csak bemész és elolvasod, ja és mindezt maximálisan kulturált körülmények közt. Itt ilyen is van.

17:30 tól kivilágítottak egy csomó mindent a városban. Természetesen mindenki már nagyon várta. Az utcák ez miatt talán még jobban tele voltak. A látvány amúgy gyönyörű volt!

Hogy miért nincs munkanélküliség itt? Ma este megfejtettem, mikor az egyik gyalogátkelő helynél egy fickót láttam, szépen egyenruhában, villogós gumibottal, síppal. A poén ugyanis az volt, hogy a lámpák tökéletesen működtek, de ő mégis valahogy fontosnak érezte, hogy kalimpáljon a lámpa éppen aktuális státuszának megfelelően. Vicces volt. Bár nem annyira mint kedves "boksz... :-D

Éhesek lettünk és betértünk egy földalatti kis kajáldába. Az ajtó nyílásakor már egy automata azonnal köszöntött minket és ennek hallatára pedig már rohant is elénk az egyik pincér. Már akartam is belépni, amikor jelezte, hogy a cipőmet villámgyorsan vegyem le, majd vigyem be egy kis helyiségbe, ahova ha beraktam kiadott egy kis kártyát, amivel majd ki is tudom venni onnan. A hely amúgy nagyon feelinges volt. Kis boxok voltak, elcsúsztatható ajtóval. Talajszint magasságban voltak az ülőhelyek, de szerencsére a lábrésznél ki volt mélyítve, így nem kellett törökűlésben végigszenvednem a vacsit.

Gyümölcskoktéllal kezdtünk. Én egy valamilyen kiwis cuccot ittam, ami nagyon oishi (finom - a szerk.) volt.  Ettünk főtt sós szójababot, amit úgy kellett kiharapdálni, csirkeporcot sütve, sült halacskákat, gjózát, csirkefalatkákat pálcán, meg fagyit. A fagyit itt úgy adják, hogy kukoricapelyhen van rajta, egy gombóc fagyi. Mindjuk nagyon csicsásan néz ki, és finom is de marha drága. Mint minden...

Aztán még elugrottunk a Yodobashi kamerába, ami egy nagy elektronikai áruház, mert kiváncsi voltam egy-két dologra. Erről majd asszem külön fejezetet nyitok.

Yodobashi után irány haza, a fullos vonaton, aztán fürcsi...és most itt ülök és írok, és már nagyon a végére szeretnék érni, mert már álmos vagyok, és nyűgös, és holnap korán kelünk, mert.....Na de ezt majd holnap!

UI: Ja és azért nincs egy kép sem, mert nem vittem magammal gépet, mert, hogy "csak éppen, hogy beugrunk a városba és nem is fogunk csinálni semmit" típusu napnak indult. Holnap igérem lesz bőven.

Ruuk voltam Sendaiból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.