Egy újabb érdekes este története.

Elég különös amikor az ember Japánban egy étterembe botlik, (ez még nem annyira az) aminek a neve az, hogy PÁLINKA. Igen a magyar nedű! AZ a bizonyos ital. A keritésszaggató, a fütyülős, a guggolós...

És talán még érdekesebb ha ebben az étteremben van egy zongora (ez még nem annyira az) és azon a zongorán egy magyar srác játszik.

Véletlenül tudomásunkra jutottak ezen információk, és gondoltuk, hogy valamelyik este ellátogatunk a helyre a 3. szinté itt lévő magyar lánnyal, és így összeállhat a 4 fős magyar kolónia.

Egy japán lány is velünk tartott. Ő derítette ki, hogy hol is van konkrétan az étterem, és, hogy a srác mikor játszik, illetve le is foglalt nekünk egy asztalt.

Az állomáson találkoztunk és együtt mentünk a helyre busszal. Amikor megérkeztünk nem nagyon voltak vendégek, csak egy asztalnál és még a zongorista sem volt ott.

Addig átnéztem a japán étlapot...jó sokáig. Szerencsére a Fumiko segített a fordításban. Különféle tészták, és egyéb nem japán csodák voltak az étlapon aranyárban. Ja és volt gulyás. Én gondoltam magamban, az lesz az amit tuti nem akarok megkostólni, nehogy egy világ döljön bennem össze. Szerencsére Fumiko és Anna is azt választotta, így a beszámolóra azért alapozhattam a későbbiekben. Mi tésztát ettünk. Osztrigásat illetve póréhagymásat valami kishallal.

Ameddig vártuk a rendelésünk , a művészúr megérkezett és játszott.

Nem tudta, hogy mi magyarok vagyunk, mint az később kiderült. Konkrétan engem egy svéd focistának gondolt...?!:-)

Amikor egy kis szünetet tartott és leült a púlthoz, gondoltam odamegyek hozzá és közlöm az "örömhírt".

Ahogy haladtam felé már furcsán nézett, de akkor még nem sejtett semmit.

- Szervusz! Jó estét!

- Ezt nem hiszem el....neeee

- Deee..pedig de!

- Ezt akkor sem hiszem el. Nemár!

- Dee. A lányok is magyarok!

- Ez hihetetlen! Nem hiszem el!

Szóval a nagy hitetlenkedések után leült mellénk és beszélgettünk. Elmondtuk, hogy ki és hogy került ide. Nagyon meglepődött volt. Neki japán felesége van, aki tud magyarul ugyanis Magyaroszágon jártak együtt a zeneakadémiára. És most itt lakik!

És egyszer tök véletlenül amikor az étterem felé biciklizett vete észre a nevét, és bement és megkérdezte, hogy nincs-e meló számára, és volt. Azóta itt játszogat esténként. Amikor éppen kedve támad.

Ez volt a gulyás. Kb 3 normál kanálnyi. Ja és finom Yebisu sör! IGEN IMI SÖR!!!! :-)         Nem drága, 1200 ft egy pohár...A lányok bevallása szerint fincsi volt a gulyás!

Ez az osztrigás pasta. Nem valami nagy adag.

Ez meg a póréhagymás, ja és a halacskákat hiába kerestem rajta nem volt sehol...még eldugva sem. Viszont helyette kapta mrá olajat pluszban....Nem is ettem meg az egészet mert már rosszúl lettem a sok olajtól.

A tészta után a ház ajándékaként katunk egy kis desszertet is. Valami zöldteás tiramisu féleség volt. Na az elsőosztályú volt!

Egy-két üveg pálinka a polcon. Sajna kapni nem lehetett, mert mint az később kiderült nem nagyon tud hozzájutni a tulaj.

Íme a zongoristánk. Nagyon szépen játszott. A japánok szeretik az élő komolyzenét. Az egyik vendég távozáskor jattolt is neki.

Szegény Fumiko nem nagyon élvezhette az estét, mert szinte csak magyarul beszélgettünk. Néha muszáj volt egy kicsit vagy japánra vagy angolra váltani, nehogy kirekesztettnek érezze magát.

Az élmény nagy volt, a kaja botrányos, és marha drága.

A slusszpoén azért a végére jutott. Mikor fizettünk, az egész személyzet kijött, mert már egy kicsivel zárás után voltunk bár nem nagyon zavartattuk magunkat, és itt nem szokás, hogy odajönnek, hogy zárnának. Egy séfruhás bácsi kérdezte, hogy merre megyünk. Mondtuk, hogy az állomásra megyünk busszal. Jajj hát ilyenkor nincs már busz! Nemár!

A bácsi erre felajánlotta. hogy elvisz minket autóval! EEEE??

Kirohant a séfcuccban és 1 perc múlva már ott is állt a Honda. Amig szépen 100x mindenki megköszönt mindent, addig ő már várt ránk.

A város gyönyörűen ki van világítva Karácsony alkalmából, és ezért az állomásra vezető utat úgy tervezte, hogy azt is megnézzük közben, még akkor is ha ez egy kis kitérő.

Szóval ilyen emberek is vannak! Nagyon kedves volt tőle, és totálisan önzetlen. MIkor kiszálltunk a kocsiból még ő köszöngetett meg mindent. Bár ez annyira nem furcsa. Itt a köszönömnek egészen más értelme van...tuti

Így fest a város most. Majd csinálok "nem kocsiból, hátul ülve" képet is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.