Mert ugyan szamuráj nem...de erről pár bekezdéssel lejjebb.

Szerencsére ez az átállás dolog sokkal hamarabb végbement, mint azt sejteni mertem. A 12 órás első kör megtette a hatását szerencsére. Igaz tegnap este kicsit nehezen ment az elalvás, de reggel meg nem az órára kellett kelni. Nem volt korai a kelés (8:30), de egy hosszú nap előtt álltunk.

Egy japán néni (kora meghatározhatatlan) ajánlotta fel, hogy elgájdol minket, illetve jön egy csajszi is velünk. Ez abszolút ilyen önkéntes dolog volt. 9:35-kor találkoztunk vele az állomáson, természetesen pontosan érkeztünk. Pont annyi időnk volt, hogy a jegyet megvegyük és a vágányhoz menjünk. Felpattantunk a 9:40-es vonatra és mivel a központtól csak 1 megállóra vagyunk, 45-re már ott is voltunk. 48-kor értünk oda a megbeszélt helyre, ahol Miho san csatlakozott hozzánk 50-kor. Persze nem késett ő sem. Lesétáltunk megvenni a jegyet a kis városéző körjáratos buszra, és már szállhattunk is fel rá. Minden ki volt számolva precízen, hogy mire mennyi idő jut. A japcsik szeretik a pontosságot...Lehet hogy én is az vagyok??!

Ez volt a busz, amivel mentünk:

A busz 12 nevezetes helyen állt meg. Mi nem akartunk mindenhol leszállni, ráadásul volt olyan hely is, mint mondjuk a helyi botanikus kert, ami dec.1-től zárva van márciusig.

Az első megállónk a Zuihoden Mauzóleum volt, ahol a Sendai Klán megalapítója volt eltemetve, illetve az ő leszármazottjai. Date Masamune volt az anyakönyvezett neve.

Aranyos szerencsehozó partedlis, sapkás kis istenkék...

A szentélyek környékén mindig szinte valami hasonló képet látni. Ja ugyanis mielőtt a mauzóleumhoz értünk volna, természetesen közben az ember bele- belebotlik vagy 10-20 szentélybe.

Ez a Sárkány egy spicli, ugyanis folyton köp. Te meg ihatsz belőle, hogy megtisztítsd magad mielőtt a szentélybe lépsz. Mivel iszonyat hideg volt ma, így eszünkbe sem jutott, hogy beleszürcsöljünk. Mindenesetre dizájnos!

 Nyugi ez csak egy "optikai trükk" :-) Nem 67,5 fokos szögben nőnek a szobrok meg ilyenek.

 Na ez már a HMCS alias Date Masamune sírjának egy része. Főnix madár, lantos kislány...2002-2004 között újították fel a sírhelyet, ugyanis 45-ben járt erre egy-két repcsi, amik mint tudjuk súlyos vasdarabokat szállítottak, és mivel nem igazán jól voltak felfüggesztve a gépekre, így leestek. Na ez a hely is sajnos ennek az áldozatául esett. A sírhely mögött találtam is egy Hammeriteos dobozt...:-P

 Csókolózó gerlicepár...ilyen is volt rajta. Ja és persze az nem réz!

 Na elérkeztünk a szomorú részhez. Itt fog kiderülni, hogy miért is választanám a nindzsa mesterséget, mint inkább a szamurájnak levést. Szóval miután ez a jóember távozott az élők sorából (stroke okozta a halálát, csak akkor még nem valószínű, hogy tudták a nevét - a szerk.), 30 azaz harminc szamuráj vetett véget az életének, hogy ezzel is bizonyítsák hovatartozásukat. Szép kis gesztus! Hálából, csináltak az emlékükre egy ilyen turcsi szamurájkardra emlékeztető szobrocskát. 30 darabot.Hmm....

Itt leülhetsz a 2 fokos padra és vehetsz az automatából egy vele ekvivalens hőmérsékletű teát.

 A legidősebb fiának is készült egy mauzóleum, meg annak a legidősebb fiának is. Jó legidősebb fiúnak lenni Japánban, ha az ember szeretne egy mauzóleumot.

 Na ez a fiáé. A háttérben nem nagyon látszik, de ott kaptak helyet a feleségek, gyerekek. Persze ők csak egy kis kő síremléket. Ahonnan a fotót készítettem ott állt az ő fiának a mauzóleuma, de mivel ő egy lusta, semmitérő valaki volt, aki csak zenélgetett naphosszat, így ő ezt nem érdemelte ki, hogy az ő családja mellé kerülhessen.

Ő egy nagyon híres keresztény misszionárius volt, aki 19750 kilométert hajózott a Főméltósága parancsára, hogy a Pápával beszéljen.

Szép tiszta Japán autók.

Ő egy szamuráj, akit az ausztrál partok mellett fejbetáláltak egy bumeránggal, miután a felsőtestét szétválasztotta az alsótól. Ja nem. :-) Ő Date, és csak azért látszik idáig, mert a II. VH idején országszerte begyűjtötték a szobrokat, hogy repülőket csináljanak belőlük. Az egész szobrot nem merték beolvasztani, ezért a mellrészt meghagyták. A nagy "kifli" pedig a sisakon az ő védjegye volt.

 Sétáltunk a parkban és egyszer csak egy Sztálin szoborra akadtunk.

Aztán pedig Leninnel is találkoztunk. :-)

Egy teaház kertje.

 Ez Sendai egy magasabb pontról szemlélve. Hideg volt, párás volt, december volt. Azért ilyen amilyen.

Természetesen mindenki meg akarja örökíteni magát a szoborral. Miután megkérdezték, hogy ugye mi is, és mi azt válaszoltuk, hogy NEM, akkora döbbenet ült ki az arcukra, hogy muszáj volt IGENT mondani, nehogy vérig sértsük szegényeket.

 Mindenhol folyamatos épülés-szépülés van.

 Itt ettünk volna Okonomiyakit, de sajnos zárva volt :-( Ettől a kisérőink totál pánikba estek, hogy most mi lesz, és kitálálták egy kb. 20 perces gondolkodás után, hogy beülünk egy taxiba és keresünk egy másik helyet ahol tudunk okonomit enni. Erre mi felvetettük, hogy dobjunk be valami egyszerü kis rizsháromszöget, aztán majd ha beérünk a belvárosba ott majd eszünk valamit, ha még éhesek leszünk. Ez az esemény nagyon felkavarta őket, mert rombadőlt egy pillanat alatt az egész napos terv. Furcsák...

 Ez az az úttest országszerte, amin nem találsz kátyút, lyukakat, foltozásokat. Van benne anyag rendesen...

Ez egy újabb szentély. Ezt is Date építtette, azért, hogy a várost megvédje a támadásoktól vele. Itt kaptunk egy kb. 80 éves önkéntes nénit, aki hétvégente önszorgalomból brillírozhat az angol tudásával. Mondanom sem kell, hogy nem sokat értettünk meg belőle, ahogy beszélt, de kedves volt tőle, hogy szánt ránk időt :-P

Szeretné, hogy az élete jóra forduljon? Szeretné, hogy a legközelebbi vizsgája sikerüljön? Szeretné, hogy gyermeke szülessen? Akkor nem kell mást tennie, mint venni egy ilyen táblácskát mindössze 1000 Yenért, ráírnia a kivánságát és várni!

Ennyi rohadt sok lépcsőn kellett felcaplatnunk, hogy élvezhessük a néni előadását!

Eljutottunk a tegnap már Mediatheque-ként említett helyhez, ahol épp egy koncertbe csöppentünk. Nem volt rossz. Nem volt jó.

Megtudtuk, hogy az emeleten egy Szibériáról, rénszarvasokról szóló kiállítás van, ezért gondoltuk meglessük. Annyira nem bírtam ellenállni az iszonyatosan büdös rénszarvasbőr kabátnak, kesztyűnek, sapkának, hogy gyorsan belebújtattak, hogy készülhessen rólam egy felvétel, hogy miként is festenék ki egy Szibériai vadászó férfiként. Ja és kaptam egy papír rénszarvast is, hogy még jobban beleéljem magam a történetbe. NEM RÖHÖG! :-)

Ilyenek azok az emberek, akik a zebrán akarnak éppen átmenni.

 Ezek a fák vannak este kivilágítva. Majd olyan felvétel is fog készülni.

Kinéztem az új órámat. Valami Patkó Fülöp. Állitólag nem rossz.

Ez az a srác, akiről tegnap írtam. DE most már mindegyik oldalra jutott egy belőlük. Nézik a lámpákat és az alapján kalimpálnak. Keménypapír!

"Nincs itt semmi látnivaló! Kérem távozzanak! " - mondta a nagyon gyorsan mozgó bácsi.

 Itt kellett lemenni abba az étterembe, ahol tegnap vacsoráztunk.

Ez az egyik fedett sétálóutca. Nagyon hosszú.

 Jazzkoncert az ünnepre való tekintettel Átlagéletkor 83 év. Jól nyomták.

 Mindjárt Karácsony! - mondta a Karácsonyfa és felszállt.

  És igen! Itt van Ő! A kis szigetország koronázatlan "Korda Gyuri bácsija". Sajnos hangot nem tudtam rögzíteni... Vagy nem sajnos :-P

A profik persze megbújnak mindig. Naggyon keményen gitározott a fickó. Az egész utcában ő szólt a hangfalakból, de tuti senki nem vette ott észre a magasban...

 PACHINKO! Iszonyatos füst, iszonyatos zaj, és mindezt kis 5-ös csapágygolyókért. A kis piros kosárkákban látszik, hogy mennyi van belőlük.

 Csak érdekességként, egy 10 milliós ametiszt geoda.

Ez az állomásnál lévő rész esti fényekben.

 Mikulásnéni épp telefont árul.

Ez már a hazaút a belvárosból. Elég kevesen voltak...szokatlan.

 Vacsorára Yakisobat ettünk és mindezt ezzel a bizarr Joghurtos Pepsivel öblítettem le. Hát nem volt semmi!

Ja és természetesen itt is van ám Advent. Legalább is nekünk! Így meggyújtottuk a 3. gyertyát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.