Ma korai kelés volt, mert menni kellett az egyetemre. A thai szomszédokkal meg volt beszélve, hogy elvisznek minket autóval, és nem kell a reggeli csúcsban nyomorognunk a vonaton, ráadásul anyagi szempontból sem másodlagos.

Felkeltünk, reggeli, aztán irány az ott már nem álló autóhoz.... WOW! Ott hagytak minket, mint eb a Szaharát! Így mehettünk a vonathoz. Nyomorgás az megvolt rendesen. Kinyílik az ajtó és látod, hogy esélytelen felszállni, de ha megpróbálod egyből csinálnak egy kis helyet. Mivel csak 1 megállót kell menni, így nem akkora gáz. A vonatról irány a busz, ami az egyetemre visz. Azt nem tudom ki tudja, ki nem, de mindenhol fel vannak festve, hogy hova kell állni, ha fel akarsz szállni. És ezek ott állnak szépen, libasorban, nem tolakodva, és várják, hogy felszállhassanak. Mintha csak a komlói buszt látnám!

Felverekedtük magunkat oda is, és GO az egyetem. Ilyenkor még nem annyira mozgalmas a dolog a campuson, de ami késik nem múlik.

A képen is látszik, hogy nem sokan ugrándoztak a kamera előtt:

Én nem mentem nyelvtanórára, viszont addig elmentem sétálni a környéken.

Valamiféle régészeti munkát végeztek, elég serénykedve. Sajnos csak így a rács mögül tudtam kattintani.

Rohadt hideg volt, így annyira nem volt élvezetes a séta, ráadásul ez egy eléggé nyugis, áruházmentes övezet. Viszont a közelben volt az International Center, ahol lehet olvasgatni, videózni, netezni.

Ő az:

 3 órát kellett valahogy elütnöm. Elolvastam a legújabb People és Rolling Stones magazint. Rendkívűl érdekfeszítő volt mindkettő. Aztán gondoltam internetezek...

Mondtam a hölgynek, hogy szeretnék szörfölgetni egy kicsit. Kérdezte, hogy sendai -i vagyok-e. Bármilyen meglepő hölgyem, de NEM. Akkor hol lakom? Mondtam, hogy fogalmam sincs. Van-e telefonom? Sovány! Ezek újabb és újabb problémát vetettek fel, kezdtem úgy érezni, hogy ilyen fontos adatok megadása nélkül azt hiszem elfelejthetem az intenetezést. Végül megadtam egy kamu telefonszámot, és oda kellett írnom mellé, hogy FRIEND'S HOUSE...van itt agymenés rendesen. Aztán kaptam egy táblát, amire filccel ráírta, hogy mikor kell abbahagynom, meg egy kártyát. Ha nem lesz utánam senki, akkor még 30 perccel meghosszabbíthatom a maradásom. Jujj, úgy már 1 egész óra is lehet akár! A kártyát bedugta a gépbe, beütöttük a PIN-t, a táblámat lerakta mellém egy tartóba, hogy jól szem előtt legyen, hogy mikor végzek, és már netezhettem is. Természetesen kértem a hosszabbítást. Vittem a kis táblám, letörölte és felírta az új időpontot. Izgalmas volt!

Miután végeztem elindultam vissza az egyetemre, hogy majd menjünk ebédelni.

Útközben egy-két érdekesség.

Egy útbaigazító táblának valahogy így kell kinéznie szerintem. Ezt 10 év múlva is csak azért fogják lecserélni, mert kiszívja a nap...nem lesz széjjel "tegelve", meg lekaparászva...

Ez csak egy ilyen kőizé, előtte három kőkockával.

Utoljára ilyen jelölést a fákon Hiroshimában láttam, de ott az szerepelt rajta, hogy hány méterre volt a fa az epicentrumtól...hogy itt minek van, azt majd megtudakolom.

"Jajj kisfiú, ahelyett, hogy üvöltve próbálsz egy répacsalival horgászni, gyere és inkább amőbázz velem!" - mondta a hal.

12-re vissza is értem és mehettünk is ebédelni. Mindössze csak 12-13-ig van ebédszünet, így az a 132789 diák egyszerre próbál ezen túlesni, ami elsőre eléggé hihetetlennek, másodszorra pedig, amikor már szembesülsz is vele, akkor már még inkább annak tűnik. Persze bőven az ebédlő előtt, még kint a placcon álltunk be a 4 kígyózó sor egyikébe. Mindegyik sor máshova visz, és én mint kezdő, egyedül nem sokra mentem volna. Az egyik sor a dobozos kész kajákhoz, a másik a Curry cornerhez (boááá), a harmadik a grammra mérős, azt veszek amit akarok sor, a negyedik meg ahova mi is álltunk, az ahol kész kaják közül vehetsz, amit akarsz. Jó nagy a választék. Mindenki talál magának valami fogára való halat :-P Sülthalat, karagedont (csirkehús sütve, palacsintészta szerű valamiben), rizs, miso leves, saláta, pirított búza tea...az utóbi azt hiszem nem fog a kedvenc italaim közé tartozni, pedig ingyen van.

Kaja után volt újabb 2 órám, amit már az egyetem géptermében töltöttem el. A fele időt egyedül, de aztán egyszer csak megjelent egy japán srác és leült mellém. De úgy, hogy a térdünk kb. 45 fokos szöget zárt be, és csaknem összeértek, és bámulta a monitorom. Először azt hittem valami vicc, aztán elkezdtem gondolkodni, hogy most jól tarkon vágjam tenyéréllel, vagy üvöltsek rá, vagy csak egyszerűen kérdezzem meg, hogy mégis mi a jó búbánatot akar tőlem, de amíg ezen rágódtam, ő sűrű nyögések közepette, kifacsart magából egy: I am Japanese - mondatot. Hát igen...éreztem, hogy ezzel a kijelentésével az évezred talányát fejtettük meg, de sajnos ő tovább nyögdécselt. Mivel nem igazán akartam semmi nemű kommunikációt folytatni vele, ezért mintha mi sem történt volna, folytattam a dolgomat. Természetesen ő ezt nem hagyta annyiban, és megkérdezte, hogy én verárjúfrom és vacjórném, én meg mondtam neki szépen tagolva, hogy VÁ-TÁ-SI-VÁ ZO-RÜ-TÁ-N DE-SZÜ! Valami könnyebb nevet remélt, biztos valami JOE-t, de azért megpróbálta vagy 4x-5x kimondani. Miután így már jó barátok lettünk, gondolta, hogy nyugodtan nézhetjük közösen, amit csinálok, és ő még közbe is szólhat. Kissé bizarr volt a helyzet. A wikipedián megnéztük Bartókot, Lisztet, Kodályt, mert ő ezeket mind ismerte, mint híres magyarokat. Talán ezt az egy pozitívumot tudnám felhozni mellette. Amikor már kezdtem én is kattantnak érezni magam, mondtam hogy ájhevtugó, mert dolgom van. Persze gyorsan előkapta a telefonját, hogy gyorsan bevésse a számom a BEST FRIEND bejegyzés alá, de el kellett, hogy keserítsem, mert megmondtam neki, hogy nincs telefonom. Japánban egy ilyen kijelentést tenni, kb olyan lehet, mint ha azt mondtam volna, hogy nem ettem még rizst.

Már ezért a történetért érdemes volt felkelnem ma!

Ja de itt még egy poén. Miután végeztünk az egyetemen és elindultunk a buszmegállóhoz, láttam, hogy ott áll a barátom...mondtam, hogy menjünk tovább, és majd a következőnél felszállunk. Az meg úgy is ott van az Int. Centernél, és oda is még be kellene néznünk, hogy a hétvégi kiránduláshoz szerezzünk valami anyagot. Ez pont egy megállónyi séta volt. Megyünk be az épületbe....és ki áll ott a pultnál ahova megyünk? Természetesen a haver. Kicsit kezdtem üldözési mániásnak érezni magam. Nem kicsit. Szerencsére nem vett észre, vagy így, hogy már ketten voltunk már nem mert velem szóba elegyedni. Azt, hogy nem ismert fel, azt nehezen hinném. Amikor állok a buszon akkor is mindig 99 van. Azaz 100-ból 1. És ez a fekete-szőke hajszín arányra utal. :-)

Begyűjtöttük az anyagot és bementünk a belvárosba. Nézelődtünk, boltokat jártunk, egy kicsit fotóztam is.

Van egy nagyon keskeny párhuzamos utcácska, amit a 100 boltok utcájának hívnak. Nagyon keskeny, alacsony, halszagú, kissé félelmetes. Íme:

Találtam egy ESP hangszerboltot, ahol csináltam egy-két felvételt, miután az eladók felmosták a nyálamat, amit végigcsurgattam a padlón.

Egy útjavítás valahogy így néz ki. Egyértelmű!

BULGARI fülcsi 1 miska, nyakláncocska 2 miska.

Ez már a mi kategóriánk volt. Árban. Asszem kb 1 csillió féle gyűrűt láttam itt.

Na ez a keménypapír. Karaoke klub. Egymás mellett a kis szobák, ahova bemehetsz kornyikálni. A kis hosszú zoknis tinédzserek már alig várják, hogy bemehessenek a jól megérdemelt délutáni gajdolásra.

Itt így néznek ki a torták, sütik. Nagyon gusztusos. Mi is már megrendeltük a karácsonyi tortánkat. Nem ám bejgli...haggyadmáá....

"Műanyagbólkészültételdemonstrációskirakat" Oishiiiiiii!!!! (Finooooooom!!!!! - a szerk.)

Ez az amiről már korábban írtam. Itt a fagyikelyhet így adják elő.

Mielőtt felszálltunk volna a vonatra, beugrottunk az állomáson lévő Mister Donut-hoz egy jó kis fánkra. Ízletes csemege! :-)

Aztán vettünk finom, igazi francia kenyeret, hogy a vacsora is jól süljön el.

Jól is sült...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.